Nemrégiben voltam épp egy hasonló helyzetben, én sem akartam meghallani, hogy a másik nem akar többet, csak szórakozást. Érzelmileg nagyon bevonódtam, 0-24ben csak rá tudtam gondolni, szinte már megszállottan. Mindig megmagyaráztam magamnak, hogy miért nem keres, miért tűnik el napokra, hetekre, mire aztán egyetértésben véget vetettünk a dolognak. Nem bánom, hogy megtörtént, mert sokat tanultam belőle, de abban biztos vagyok, hogy többet nem megyek bele ilyesmibe. Azóta szerencsére találkoztam valakivel, akivel kölcsönösen szeretjük, tiszteljük egymást, mindketten egyformán teszünk bele figyelmet, energiát. Szinte hihetetlen, hogy ilyen kapcsolódás is létezik, még nehéz felfognom, de mostmár kezdem elhinni, hogy igen, megérdemlem, hogy ilyen kapcsolatban legyek. Mert valahol itt kezdődik az egész, hogy én magam mit gondolok, mit érdemlek az élettől.

Személy szerint meg vagyok győződve róla, hogy minden kapcsolat, amiben nincs teljes elköteleződés, az egyértelműen egymás használata, és elkerülhetetlenül sérülést és személyiség torzulást okoz.
Saját tapasztalatom szerint kijelentem, hogy nem szabad időt pocsékolni olyan ember mellett, aki nem teszi bele magát 100%-osan. Nem könnyű, de le kell zárni azt a kapcsolatot, amiről kiderül, hogy a másik nem tesz bele mindent. Eleve folyamatos fájdalmat okoz minden kis, esetenként nagyobb jelét felismerni a másik viselkedésében, hogy nem áll melletted 100%-osan, de idővel ez súlyos mély nyomot hagy az ember lelkében, és amikor pedig végleg eljön a búcsú, akkorra megnyomorodik az ember. Nem éri meg! Nagyon nem. Ha visszamehetnék az időben, és egyetlen egy rosszul sikerült kapcsolatom kitörölhetném, akkor azt választanám, amiben úgy voltam, hogy a másik nem kötelezte el magát, de volt annyi jó a kapcsolatban, hogy nem adtam ki az útját.
Egyébként, amikor arra tettem kísérletet, akkor hirtelen mindig nagyon kapaszkodott, ezzel méginkább benne tartva engem ebben a sehová nem vezető időpocsékoló, és lélekdaráló állapotban. Azzal együtt, hogy soha nem tenném azt senkivel, hogy kihasználom, hogy szeret engem, ( mert szerintem velem ez történt, hogy az illető nem volt hajlandó lemondani a rajongásomról és odaadásomról) egyértelműen magam teszem felelőssé azért, hogy elpocsékoltam nagyon értékes időszakát az életemnek, és valójában leépültem, minthogy valakivel közösen építkeztem volna.
Ha valaki olvassa a hozzászólásom, és olyan helyzetben van, amikor a másikról tudja, hogy nem kötelezi el magát, annak javaslom, hogy ne várjon egy percet sem! Nincs annál lealacsonyítóbb, mint hogy valaki nem tart méltónak arra, hogy , teljesen elköteleződjön.
A legnagyobb baj az ezekkel a kapcsolatokkal, hogy az önbecsülését veszi el teljesen az embernek. Van, hogy csak úgy mint a smirgli, minden nap egy picit lecsiszol az önértékelésünkből, de egy nap ott találjuk magunkat, hogy elfogytunk.
Azt látom, hogy manapság sokkal könnyebben belemennek az emberek ilyen "nem köteleződünk el" kapcsolatokba, de nem vezet ez sehová, csak egymás leértéktelenítéséhez, és végül mindenki veszít.
Amikor látszólag mind a ketten egyetértenek azzal, hogy nem köteleződnek el, akkor is valaki a kettő közül jobban ragaszkodik, max. nem meri azt felvállalni, mert hát tudja, hogy ha bármilyen jelét adja az elégedetlenségének, akkor azt kockáztatja, hogy teljesen elveszíti a másikat. Na ez pedig a személyiség torzulás.
Nagyon nehéz visszaépíteni az embernek magát. Ha sikerül is, a sebei mindig emlékeztetik arra az időre, amikor nem állt ki saját maga mellett.

Nagyon szeretem ahogyan  a különböző nézőpontokat összevetitek! Köszönöm a felvételt!

Gréta nagyon tolja azokat a sablonokat, amiket megszokott és mindenütt hallani, pl. ezt az önértékelési problémát.. Csak a realitást hagyja figyelmen kívül, hogy egy olyan világban élünk, ahol fogyasztói szemlélet uralkodik, mindennapos versenyhelyzet, erkölcsi válság, nulla becsület, egó, önzés és így tovább.
Ha valaki azon parázik, hogy a párja sokat van nagymenők között és lehet, hogy le lesz cserélve, ehhez nem kell alacsony önértékelés, elég csak látni, hogy bárkit, bármikor lecserélnek, mert csak a saját önérdek számít.. végső soron többnyire dehumanizálódás van, kutyát nem érdekli, hogy a másik egy emberi lény.
Én jobban járok a jobb minőségűnek vélt másik személlyel, hát dobom az előzőt, mint egy használt PZS-t.

Hozzá kell tennem, Gréta jó csaj, ő más szemszögből látja a világot, mert neki napi száz bók és megkeresés érkezik, persze hogy a 10-es skálán 500-as az önértékelése.. Relatíve hozzá képest mindenki alacsony önértékelésű, akinek meg kell dolgoznia azért, hogy végre legyen egy párkapcsolata.

Nagyon jó ez a barátság extrákkal vagy a szeretői viszony egy bizonyos korig élettapasztalat szempontjából. De akinek rendben van a lelki világa és érző szeretni is tudó ember és nem csak a szexre és az ösztön kielégülésre vágyik az sokat sérül ha többet akar egy ilyen kapcsolatban. De ma nagyon nehéz találni olyat aki el szeretne köteleződni a másik mellett. 42 éves férfiként sok ilyet tapasztaltam rengeteg a sérült hölgy. Így inkább maradok egyedül igazából megvan mindenem,
tehát tudnék bármikor családot alapítani is biztos háttérrel,viszont nagyon nehéz már közel engedni magamhoz bárkit.Bízni egy ismeretlen emberben ha már sokat sérülsz .Nem szeretnék többet szeretői viszonyt sok ilyen férfit ismerek akik inkább egyedül élnek és hobbikba menekülnek ,csak mert nem akarnak sérülni.Megfordult a világ sok férfi vágyik ám stabil kapcsolatra és én inkább a hölgyeken látom,hogy szeretnének sokáig szinglik lenni  fiatalon .Ezt is megértem mert fontos a karierr és az önmegvalósítás.A 40-50 feletti generációnál pedig rengeteg a válás, ők pedig már azért nem akarnak elköteleződni, mert már megégették magukat ,tehát inkább újra szeretnének szabadok lenni mint fiatal korukban.Megértem ezt is.Ez egy ilyen világ.Azért még reménykedem,hogy megtalálom a páromat és lesz még családom 50 éves koromig.Jó videó volt és jó a téma tanulságos !👍👏Viszont kiváncsi lennék,hogy lesz így több gyerekszületés és család alapítás mert nagyon rossz a helyzet ebben a tekintetben is.

Bence elképesztően fontos kérdéseket hoztál fel az utolsó két szekcióban. Megnéznék hasonló témákat más beszélgetőpartnerrel is akár😊

Fú de kemény téma. (az összes egyenként xD) Talán fel sem tudom dolgozni :D
De azért csak próbálkozok :)
Amúgy ha a témát fel sem fogom, ahogy beszélgettek, annak a módszertana önmagában egy tanítóerejű jelenet! :D Ha mindenki így tudna kommunikálni egymással, már egy lóugrással trambulinról előrébb lenne mindenki :D

"Elhagy valaki jobbért"
Nekem ebben az segített, hogy úgy tekintettem a párkapcsolatomra, ahogy a haborúba vonuló japán katona tekint az életére. A japán katona halott emberként tekint magára. Nem fél a haláltól, hisz ő már eleve halott. Ha kialakult egy párkapcsolatod, annak máris botitékolható a vége. A hipergámiával szemben fölveheted a kesztyüt, de úgysem nyerhetsz. Mindig lesz valaki, aki szebb, gazdagabb, okosabb, stb mint te, akármit is érsz el.

Szerintem, ha tudom hogy tuti nem akarok komoly kapcsolatot  valakivel, viszont látom hogy ő szeretné ezt, nem kell bele menni a kacsolatba. Mert ez azt jelentené hogy tudatosan okozok fájdalmat a másik félnek. Ez a viselkedés tiszteletlenség és szadikus.
Amugy, nem rég voltam ilyen szituációban. Az elején, a hölgy probált érveket találni, hogy mégis meg érne egy próbát. Mondtam neki hogy NEM, mert csak fájdalmat okoznék neki. Azt meg nem szeretném. A lényeg az hogy pár hónappal ezután, belatta hogy igazam volt. Jobb volt  nem bele bonyolodni, mert csak szenvedés lett volna a vége.

Sziasztok!

Egy újabb érdekfeszítő videó.

Pár gondolat, ami eszembejutott, miközben hallgattam.

Egyrészt egy szeretői viszonynál a szememben nagyjából mindig az a kevésbé erkölcsös, aki megcsalja a párját. Értem én, hogy ha a szerető tud a másik kapcsolatáról, az szintén erkölcsileg megkérdőjelezhető, de mégis. Ezt egyébként szerintem az is bizonyíthatja, hogy a házas fél nagyon sokszor titkolja a szeretőjét a házastársa, gyerekei elől. Nyilván mert ő is tudja, hogy mi a helyzet a morállal.

A másik ehhez a témához, inkább egy felvetés (kérdés) volna. Nem gondolom, hogy ez igaz, de eléggé elterjedt nézet, hogy aki egyszer megcsalja az aktuális párját, az bármelyik másik párját is meg fogja csalni. Arra volnék kiváncsi, mi lehet az oka ennek a sztereotípiának, miért terjedt el?

Az elhagyás témájához annyit tennék hozzá, hogy már elnézést, de a partnerem bármikor, bármiért elhagyhat. Az embernek magát fejlesztenie önmagáért kell, nem megfelelési kényszerből a partnere felé. Ha én abból indulok ki, hogy úgyis elhagynak, akkor azért nem feltétlenül a partnerem a hibás, sokkal inkább önértékelési zavaraim lehetnek. Ugyanakkor szerintem egy jó párkapcsolat egyik alapja az őszinteség. Tehát ha valamivel gond van (pl egy káros szokás rabja vagyok), akkor nem látom miért ne szólhatna ezért a partnerem. Nyilván nem naponta 100x, de azt gondolom hogy ha valaki jót akar a partnerének, az alapvetően nem rossz szándékú. Azt kell inkább belátnom, hogy az adott szokás tényleg rossz, és nem azt levonni, hogy már megint kötözködik a párom.

Az elvárás, mint szó nem igazán tetszik. Mert ha egy párkapcsolat elvárásokon alapul, az régen rossz. A feleknek maguknak kell felismerni, hogy fejlődjenek nap, mint nap. Ha ezt nem teszi a párom, akkor elsősorban nem engem szivat meg, hanem saját magát.

Szuperek vagytok, köszi!

Meg több ilyesmi videót. Köszönjük

Romlott társadalmi szokások került bemutatásra 😊

Azért maradnak bent egy el nem kötelezett, kimondott kapcsolatban sokan, mert az egyiknek rohadt kényelmes, a másik meg reménykedik, hátha meg fog változni, hisz minden jól működik , szeretjük egymást ,mindenünk megvyn, jó y szex, csak ott a feleség is, akivel meg szintén kényelmes az élet, ott vannak a gyerekek is, stb...

Előzetes: bocsánat, nem túlzás, ha azt mondom, regény hosszúságúra sikerült a hozzászólás, aki felesleges részeket talál, írjon és rövidítem 😅
*
Érdekes volt ezeket a “főbb” szempontokat hallgatni, közben pedig végig reméltem, hogy kicsit más irányból is közelítetek majd (esetleg külön adás? ☺️)

Nyilván nem saját sztori, egy ismerősöm mesélte, csak bennem is sok kérdést vagy dilemmát vetett fel egyrészt a felelősség, emberség, másrészt a toxikusság kapcsán is.
Én a legtöbb példát még mezsgyének érzem mind a szándékosság, tudatosság, felelősség magunkért vagy másokért kérdésben.

Minden valóságot nélkülözve, de mint fikció: szerintem lehet egy olyan szituáció is, ahol leginkább az időhúzás, függő helyzet, stb. hangsúlyos, és minden szempontból embertelenebbnek érzem a felhozott példáknál. Ott viszonylag nyílt, vagy legalább a másikat rövid idő alatt megfelelő döntési helyzetbe hozó, felnőtt emberek a szereplők.
Nem kizárt, hogy a világ legostobább nőjét hozom példának, és ilyen egy a millióból, de ha mondjuk az egész kapcsolat egy vitathatatlanul tűz-víz élethelyzetből, de ténylegesen olyan irányba indul el, ami mindkét részről más-más akadály miatt óriási döntés vagy később is sok elfogadás eredménye lehet, de végülis bármi megugorható.

Aztán az egész az egyik fél “irányítása alatt”, természetesen a másik szerepét sem figyelmen kívül hagyva, de egy hónapokig tartó, függő helyzetté alakul. Az ostoba egyre inkább érzi ezt belül, de talán akár egy régi ismeretség vagy mar megvolt bizalom miatt egy olyan alapgondolat mentén értékel mindent, hogy számára vannak kapcsolatok, amiket egyrészt ezért csak úgy nem dob oda, de ha más nem, amikor bár a másik is még hitte, de már nem hiszi, akkor legalább ezt nyíltan kommunikálja.
Szerintem itt hatalmas különbség van a hétköznapi forgatókönyvekhez hasonlítva, mert számomra például mindig a függő helyzet okozza a légvégére a legnagyobb nehézséget, és a mindennapos bizonytalanság valahogy észrevétlenül tud lejjebb vinni.
Nem kell hosszú hónapokra vagy évekre gondolni, de egyértelműen öncélú időhúzás volt kb. fele időben a másik viselkedése, hogy mennyire tudatos…
Őszintén, sem az ismerősömet, sem a férfit nem szeretném a “felelős” irányába vinni, de az előzmények, az őszinte kezdet után nem tudom, hol az a határ, ami után egyértelműen el kellett volna sétálni.
Szerintetek ilyen környezetben a “nekem a gyerekek miatt is at kell gondolni (feleségnek szerepe elvben nincs), a kivétel nélküli cáfolata a másik bizonytalanságának, ígéretek, igaz vagy sem okok miatt ritkuló találkozó mikortól hárítás? Illetve egy 1/4 idő után születő “bizonytalan tovabblépnék” döntés után az “adj egy kis időt, de kérlek, ne hagyj, nem tűnök el, csak sok a kérdés”… értitek, mennyire nyilvánvaló?

És én ezt az eredményt érzem (izé, látom az ismerősömön) a létező legdurvábbnak, mert benne tart az egészben, közben végig elhiszed, hogy végülis lehetsz értékes, holott valójában egy pont után esélyed nincs rá, és szerintem észrevétlenül és nagyon sok ideig rakodik rád a leértékeléstől kezdve a másikba vetett hit elvesztése, miközben a szeretet kb ugyanígy, fokozatosan melegítve a vizet veszít benned.

Lehet, hogy életszerűtlen és butus mese, plusz millio más körülménnyel ki lehetne egészíteni, de ki hogy látja ezt a helyzetet például? Biztosan mindenki máshogy, de talán én erre már azt mondanám, hogy átlépte azt a határt a dolog, ameddig bármilyen indoknak létjogosultsága lehet, ha csak egy minimum szintet is veszünk.

Szóval aki teljesen a másik irányból értékeli, ő légyszi-légyszi írjon pár szempontot.
Mindenképp továbbitom majd az ismerősömnek, akiről eszembe jutott ez a mese. 😅

Te jó ég, Gréta mennyire gyönyörű és intelligens.

Köszönöm a videót

támogató komment 😉

Kiválóak Bence felvetései...

Észrevétel:

Bence példája, miszerint ,,kell e "versenyhelyzetbe" érezze magát az a fél, akinek a párját nagyon gazdag, nagyon jó megjelenésű stb. illetők "bombázzák"...?"    
A hölgy válasza 23.15-nél, hogy ,,biztonságos kapcsolatban nem kell versenyezni másokkal"...

Ezzel a (hölgy által adott) megközelítéssel hitegethetjük magunkat, de ezzel az a baj, hogy ,,a 100%-os biztonságos kapcsolat" egy illúzió...

Olyan világban élünk, ahol mp-enként ömlik az emberekre az információ, benyomás, impulzus stb. másoktól, másokról... így ha NEM HOZ az ember FOLYAMATOSAN egy MAGAS SZINTET akár megjelenésben, akár anyagiakban, személyiségben stb. igenis lecsaphatják a kezéről a párját (mert a másik fél sem vak és süket... átéli, hogy kivel élek és milyen lehetőségeim lehetnének).

Megélt élettapasztalattal (lelkészként) mondom:

Soha nem hagyhatod el magad!!!

Miért?

1. Saját önbecsülésed, önértékelésed magas szinten tartása miatt.

2. A párodnak adott non-verbális jelek miatt (azaz igen is mindig érezze, hogy "megtiszteltetés" veled lenni, élni, büszke legyen rád mások előtt)

3. A párodat érő kihívók felé adott jelek okán (ezt az embert nehéz felül múlni).

Félreértés ne essék:

Mindenkinél van szebb, gazdagabb, jobb megjelenésű, jobb stílusú, kiválóbb lelkiségű... de ha folyamatosan fejlődsz minden téren (mert megköveteled saját magadtól), nem hagyod el magad belekényelmesedve a kapcsolatba, akkor Pestiesen szólva ,,mindig hozod a kötelezőt" (vagy jóval feljebb szintet is), azaz egy-egy (felsorolt) dologban lesz nálad jobb, de MINDBEN NEM.

Így mivel viszont mindenki "matekozik", azaz mérlegel, összerakja magában, hogy összességében nem több nálad (vagy a párod rakja össze magában, hogy az újdonsült hódolója nem több, mint te).

Egy szó mint száz... SOSE ENGEDD KI A DERÉKSZÍJAT annyira, hogy belekényelmesedve a kapcsolatba elhízz, slampos legyél, beszűkülj stb.
Mert így 1. könnyű lesz kiütni a nyeregből 2. ha ne adj Isten valamiért mégis szétmentek, túl mélyről kell elkezd felepíteni magadat.

Kíváncsian hallgatom, aztán legyünk jókedvűek és kreatívak a mi saját életteli folytatásunkban!
0. "Rendszeres összejárás" :), Oh! Bárcsak lenne ilyen több, ez már normális, páran csak összejárogatnak, évekig, és nem is akarnak családot. Ennél lentebb van a mai roncs-társadalom szerintem, több országban/régióban, több földrészen is, tényleg időpazarlás, ami folyik.
1. Szeretői kapcsolatból is sokféle van, megcsalás nélküli, nyitott és becsületes párkapcsolat melletti, simán nagyon máshol élnek és ritkán találkoznak. Lényeges, hogy tiszta legyen a kép, hogy ebből nem lesz több, de a testi-lelki 'karbantartást' nagyban segítheti, azt tegyük hozzá.
2. Törékeny önértékelés. Ez népbetegség, olyan gyakori, hogy nehezen tudnám megtippelni, hogy 40 vagy az 50 %-hoz van közelebb. Konkrétan szinte csak ilyen embereket ismerek 20-tól 70 éves korig mindegy, hogy férfiakról vagy nőkről beszélünk, még egyedülállóak vagy elváltak.
3.
..
6. Csak szexet nem akar.
7. Fideszes (pártoskodó) és/vagy szimplán Bolond :)
8. Nem vonzódom hozzá fizikálisan
9. Máshol akar élni
10. Ellenkező műszakban dolgozunk, így heti 1-2 napot lehet csak együtt lenni.