1942. június 4-én a Japán Császári Haditengerészet felvonultatta fő repülőgép-hordozó kötelékét, a Kidó Butait a Midway-atoll ellen azzal a céllal, hogy döntő csatát kényszerítsen ki, és megsemmisítse az utolsó amerikai hordozókat a Csendes-óceánon. Csúicsi Nagumo altengernagy nem tudta, hogy Joseph Rochefort parancsnok és a HYPO állomáson dolgozó kódfejtő csapata feltörte a JN-25 jelű japán haditengerészeti kódot, feltárva a támadás dátumát, célpontját és útvonalát. Chester W. Nimitz tengernagy három hordozóját az atolltól északkeletre helyezte el lesállásban.

Június 4-ének reggelén egy sor döntés fokozatosan veszélybe sodorta Japán támadókapacitását. Egy elrendelt, majd visszavont dupla újrafegyverezési utasítás miatt az Akagi, a Kaga, a Szórjú és a Hirjú hangárjai védtelen üzemanyaggal és lőszerrel teltek meg. Az amerikai torpedóbombázók három századát megsemmisítették anélkül, hogy egyetlen találatot is elértek volna, azonban a japán vadászgépek fedezékét lecsalták egészen a tengerszintig. Ebben a pillanatban a VB-6 és VB-3 századok zuhanóbombázói lecsaptak 6000 méteres magasságból, és mindössze hat perc alatt három repülőgép-hordozót harcképtelenné tettek. A Hirjú órákkal később semmisült meg.

A veszteség döntő volt: Japán négy repülőgép-hordozót, a Mikuma nehézcirkálót és több mint 3000 fős legénységet veszített, beleértve a pótolhatatlan karbantartó műszaki személyzetet is. Az Egyesült Államok a Yorktown hordozót, a Hammann rombolót és 307 harcost veszített. 1942. június 4-től kezdve Japán elveszítette a stratégiai kezdeményezést a Csendes-óceánon, ami előkészítette az utat az első szövetséges offenzíva előtt Guadalcanalnál.